Szakácskönyvek

Van még egy Sajtkukac-kérdésem. Sajnos (vagy nem sajnos) nem igazán vannak szakácskönyveim. Évekig leginkább saját kútfőből sütöttem-főztem, ennek nem egyszer meg is lett az eredménye, kőkeményre sült kenyerek és kukába borított szószok jelezték utamat a szakácsművészet sötét rengetegében. Az első szakácskönyvem természetesen a Donald kacsa szakácskönyve volt, gondolatban végigfőztem az egészet, gyakorlatban csak a Napsugár-tányérkákig jutottam, de még azt is sikerült elrontani. (Vagy rossz volt a recept. Amit kétlek.) Buzgón győzködtem magamat és a családot arról, hogy nekem ízlik. Most már bevallhatom: nem ízlett, rossz volt, nem akarok többet napsugár-tányérkákat enni. Ez egyébként egy sárgarépás-narancsos saláta volt emlékeim szerint, ha valakinek kéznél van a könyv, javítson ki, ha tévedek.
Aztán eltelt közel húsz év, visszanyertem a bizodalmamat a szakácskönyvekben és újra próbálkoztam. A kedvencek között egyetlen van csak, amelyet már több éve birtoklok, a többi csak a legutóbbi hónapokban került a háztartásba. Talán meglepő, hogy az öt könyvből csak egy vegán: jó konyhai partizánként a szakácskönyveket inkább csak ötletgyűjtésre szoktam használni.

1. Donna Klein: The Mediterranean Vegan Kitchen. A legkedvencebb. Ő a régi könyv. Nem mellesleg az első könyvem, amelybe beleírtam, ráadásul tollal.
Könnyen elkészíthető mediterrán vegán ételek nagyon komoly gyűjteménye, több mint háromszáz receptet tartalmaz, nagyrészt átfedések és variációk nélkül. Egyáltalán nem használ hús- és tejpótlót. Rengeteg kedvenc került ki belőle. Ízelítőnek: vadgombás puliszka fűszeres paradicsommártással, boros-vadgombás tészta, rusztikus almatorta, szilvatorta, szegény ember pestoja. Nem utolsósorban innen jött a nagysikerű tésztára-morzsát ötlet.
Pozitív: Szinte minden.
Negatív: Sok fehér lisztet használ, ezt cserélni szoktam teljes kiőrlésűre. Az én ízlésemnek túl édesek a desszertek. Valamint sajnos nincsenek benne képek, emiatt viszonylag olcsó kötet, de az ember nem kap valami könnyen kedvet az ételekhez.

2. Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus ételek. Nem vagyok egy élvegetáriánus, például bevallom, egy fia krisnás ételt nem ismertem egészen addig, amíg bele nem néztem ebbe a könyvbe. Találtam benne néhány kedvencet (pl. paradicsomos "omlett"), és néhány kedvencesélyest (pl. töltike, levesek). Ghí helyett olívaolajat használok, a tejtermékeket kitrükközöm.
Pozitív: Érthető receptek szép képekkel. Új ízek, új ötletek. Sok paradicsom. Sok tápláló saláta. Kenyérfélék, lepények amíg a szem ellát. Finom, fűszeres szószok.
Negatív: Ha a tejtermékeket szkippelem, akkor semmi. Talán a desszertek egy kicsit idegenek. Valamint talán nem a legautentikusabbak a receptek - mindenesetre finomak, még ha igazából nem is hinggel és ghível készül is a világkonyha minden egyes receptje.

3. Vegetáriánus ételek. Öt földrész hatszáz receptje. Furcsa kicsi könyv. Tésztás-rizses társa annyira megtetszett a szüleim könyvespolcán, hogy egy napot sem várhattam és még vasárnap este elzarándokoltam érte a boltba - természetesen a vegetáriánus sem maradhatott ott.
Pozitív: Ami eszembe jut, általában benne van. Szép képek. A vegán receptek külön jelölve vannak.
Negatív nincs. (De van. Nem lehet kinyitva letenni, becsukódik. Semmi sem tökéletes.)

4. A nagy Alexandra-akció keretein belül természetesen én is beszereztem Paul Gayler Vegetáriánus ételek című kötetét, mellyel szemben a fő kifogásom, hogy borzasztóan rossz szaga van. Ez szakácskönyv minőségében nem igazán befolyásolja, de emiatt nem igazán szeretem forgatni. Feltételezem, hogy enyvvel ragasztották, ami vegetáriánus szakácskönyv lévén, khm, khm.
Pozitív: Szép, kedvcsináló képek, könnyen elkészíthető, finom ételek a világ minden tájáról. Tehát jó könyv.
Negatív: Elég sok tojást és tejet használ. A receptek néha elég nehezen vegánosíthatók, bár ez nem igazán róható fel negatívumként, mivel nem vegán könyvről van szó. Rossz szagú. Ez van.

5. Tészta és rizs. Öt földrész hatszáz receptje. Kilóg a sorból, nem hogy nem vegán, de még csak nem is vegetáriánus. Ennek ellenére nagyon szeretem, tele van jó ötletekkel, új ízpárosításokkal.
Pozitív: jó könyv. A legjobb bizonyíték amellett, hogy igenis lehet csak és kizárólag tésztán élni.
Negatív: nem ítélkezem, nem vegetáriánus, de nem is annak szánták.

Szeretném beszerezni a későbbiekben: Veganomicon, Vegan with a Vengeance, Vegan Italiano, Fresh, Everyday Raw - és persze Eszter és Dolce Vita könyvét mindenképpen.
Így az összefoglaló végére addig-addig forgattam a szakácskönyveket, amíg borzasztóan megéheztem: vadgombás tészta lesz ma a vacsora... Vagy almatorta. Vagy, vagy, vagy...
Gurítom: kíváncsi lennék, miből főz Siccike, Dolce Vita, Starfokker és Grenadine. Akinél már volt, dobja tovább vagy vissza vagy el.

Málna - ginzeng tea, Darvilles of Windsor

Mivel az étcsokoládé és az alma mellett a tea az, amiből a legtöbb fogy nálunk, úgy gondoltam, nyitok egy tea-rovatot. Általában a pécsi Teatárból szoktuk beszerezni az ellátmányunkat, de nemrég felfedeztem egy új forrást: a Munkácsy utcai angol csemegeboltot, ahol fantasztikus teákat találtam. (Egyébként itt veszem az aszalt paradicsomot is. És szintén Pécs.)
A Taylors of Harrogate-féle skót reggeli tea mellett a málnás-ginzenges gyümölcstea lett a kedvencem a Darvilles of Windsortól. A névválasztás talán túlzás volt, mivel az összetevők szerint éppen ginzengből és málnából tartalmazza a legkevesebbet: 0.5 százalékot mindkettőből, ami éppen annak a bizonyos halott és a csók esetnek felel meg. Ez nem változtat azon, hogy elég finom ahhoz, hogy az egyik kedvenc teám legyen - és nem utolsósorban: a csomagolása éppen az a szép, ízléses, piros-fehér-málnás fajta, amilyennel engem mindig nagyon könnyű megvásárolni, még akkor is ha csak száraz szalma lenne a filterekben... De szerencsére nem az van benne.

Update: Sajnos kommentben érkezett a hír, hogy a csemegebolt megszűnik. Sikerült rávennem állandó konyhai tettestársamat, hogy ugorjon be az üzletbe, ha arra jár, a következő információkkal tért vissza: A bolt januárban valóban bezár. Interneten keresztül lesz lehetőség vásárolni, a webbolt már most is él, méghozzá itt. A későbbiekben várható egy pécsi rendelésfelvételi hely, valószínűleg ott majd át is lehet venni a rendelt árut. Ez nem reklám volt, csak szeretem a boltot.

Kedvenc bableves

Becsszóra van benne bab. Ott van lent az alján egy csomó finom vörösbab, csak nem látszik. (Biztos mert ők is azt csinálják, amit a tonhalak a Nemo nyomában-ban, és mind együtt úsznak lefelé.)
Általában nem vagyok híve a zöldségek szétfőzésének, de ez a leves tényleg annál finomabb, minél tovább fő.

Hozzávalók 2 főre
kb. 8 dl víz
1 ek bio zöldséglevespor
(vagy persze inkább friss, házi zöldségleves...)
1/4 közepes zeller
1 nagy fej vöröshagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
1 nagy sárgarépa
1 kisebb petrezselyemgyökér (feleannyi mint amennyi répa)
1 vörösbabkonzerv (kidney)
1 dl tejszín (szója vagy zab)
frissen őrölt feketebors
3-4 babérlevél
ízlés szerint só

1. A bab, a tejszín és a bors kivételével mindent felteszünk főni egy közepes lábasban.
2. 3/4 - 1 óra múlva beletesszük az átmosott, alaposan megtisztított babkonzervet.
3. Legfeljebb még 10-15 percig főzzük.
4. Egy kis tálban összekeverjük a tejszínt a borssal, majd apránként hozzáadagolunk egy merőkanálnyit a forró levesből és simára keverjük. Beleborítjuk a levesbe, még egyszer összemelegítjük. (Ízlés szerint sózzuk.)
5. Pirított barna kenyérrel fogyasztjuk.

A negyedik pontban egyébként egyáltalán nem vagyok biztos, lehet, hogy már csak megszokásból kevergetem simára a tejszínt a meleg levessel. Sajnos fogalmam sincs, hogy a növényi fehérje is becsomósodik-e ha közvetlenül beleöntjük a levesbe, még sose mertem letesztelni, nehogy a legvégén rontsam el. Ha erre jár valaki, aki tudja, árulja el legyen szíves, és akkor a továbbiakban nem kevergetek feleslegesen.

Tofus-sütőtökös nyárs

Még mindig sütőtökszezon van. A blogra szánt recepteim nagy része sütőtökös, ennek fő és nyilvánvaló oka az idén kitört sütőtökmániám. Másik oka az, hogy mostanában leginkább csak sötétedés után van időm főzni és fotózni. Bár ételt leginkább napfényben érdemes fényképezni, a sütőtök viszonylag jól mutat mesterséges fényben is*. Mert szép színes. Színes és finom és vidám és szeretjük.
Ez a nyárs valójában nem más mint a konyhában árválkodó egyszemélyes adagok összemergálása valami ehetővé: leginkább a hűtőben árválkodó fél sütőtöknek és a maradék bolti rozskenyérnek a házasságából született. Tehát sütőtökös-hagymás-rozskenyeres-tofus nyárs fokhagymás szójajoghurttal. Recept:

Hozzávalók egy főre
1/4 csomag kockára vágott tofu
ugyanennyi (vagy akár több) felkockázott sütőtök (nagy kockákra vágjuk, mert elég nehéz nyársra fűzni)
fél fej vöröshagyma nagyobb szeletekre vágva
egy vastag szelet kenyér kockákra vágva
1/4 fej közepes vöröshagyma apróra vágva
két gerezd apróra vágott fokhagyma
+ még egy gerezd ugyanígy
mustár, szójaszósz, só, bors, rozmaring
2 ek olívaolaj

1. Ha fanyársat használunk, áztassuk be vízbe.
2. A tofut egy alkalmas edényben (én egy egyszerű mélytányért szoktam használni) pácoljuk szójaszósz és mustár keverékébe, szórjuk bele az egy gerezd felaprózott fokhagymát. Borsozzuk meg és tegyük félre, minél tovább annál jobb.
3. Egy evőkanál olajat forrósítsunk fel, futtassuk meg rajta az apróra vágott hagymát és a két gerezd aprított fokhagymát. Egy-két perc múlva borítsuk bele a sütőtököt, kicsit pirítsuk meg, öntsünk hozzá egy kicsi vizet, rozmaringgal fűszerezzük és fedő alatt pároljuk kb. 10 percig.
4. A kenyérkockákat egy kis tálban forgassuk össze olajjal és fokhagymával.
5. Húzzunk rá mindent a nyársra. (Kenyér, tök, tofu, hagyma.) Kicsit borsozzuk meg és a sütő grillfokozatán 200 fokon süssük meg. Háromszor-négyszer forgassuk meg sülés közben. (Nálunk kb. 20-30 percig sült.)
6. Ha elkészült, fogyasszuk fokhagymás szósszal. Például ilyennel:

Szósz:
Egy kis csésze szójajoghurthoz keverjünk apróra vágott fokhagymát, vöröshagymát, sózzuk, borsozzuk. (A tetejét snidlinggel szórtam meg.)

* A mellékelt képet megtekintve meggyőződhetünk ennek ellenkezőjéről. Tehát az eredeti mondat újraértelmezése: "... a sütőtök, ha jól nem is, de nem mutat olyan borzalmasan mesterséges fényben mint például... Mint például a teljes kiőrlésű spagetti."
És ha már itt tartunk. Muszáj elmondanom a legújabb kínviccemet:
A padlizsán és a sütőtök beszélget. Megkérdezi a padlizsán: "Sütőtök! Nektek van otthon sütőtök?"
(Elnézést kérek.)

Hét dolog, amit...

Grenadine kért meg egy sziporkázó bejegyzésben, hogy meséljek el én is hét olyan dolgot magamról, amiről még nem írtam itt. Mivel még egészen kicsi blog vagyok, szerencsére tulajdonképpen bármit írhatok, mivel eddig talán egyáltalán nem is írtam semmi ilyesmiről.
Mit mondjak, mit is mondjak...?

1. Újdonsült gasztromániám mellett gyógyíthatatlan illatmániás is vagyok. Mindent megszagolok. Nemcsak parfümöket vagyok képes a végtelenségig szaglászni, hanem régi könyveket, papírt, félbetört faleveleket, péksüteményeket, köveket, fűrészport, fakérget, mohát, festéket, krétát, radírt, fűt-fát-bogarat.
2. Szenvedélyesen fotózok és rajzolok. Szeretnék sokkal több időt szánni fotózásra mint eddig, éppen ezért ez a blog részben valamifajta fotóterápiaként funkcionál. Kötelezem magam arra, hogy fényképezzek. Csak akkor kerül fel ide recept, ha van hozzá olyan fotóm, amellyel körülbelül elégedett vagyok. (Teljesen persze soha nem leszek elégedett.)
3. Ettem már egészen furcsa dolgokat, pl. agyagot. Vagy inkább ittam, vízben oldva, egészen pontosan kaolint. A kedves franciatanárnőm kínált meg vele, és egyáltalán nem volt rossz. A Muzzy in Gondoland című angoltanító rajzfilmsorozat hatására kisiskolás koromban alumíniumlemezt és vascsövet is rágcsáltam. Mindenki legnagyobb szerencséjére végül felnőttem.
4. Nem szeretem a tárgyakat magam körül, inkább csak használati tárgyakat szeretek birtokolni. Nem igazán vannak dísztárgyaim. Ezért hát egy barlangban lakom, és az egyetlen tányéromat a párnám alatt tartom.
5. Következő életemben elefánt szeretnék lenni, mert az elefánt nagy, erős és bölcs növényevő.
6. Körülbelül 5 éve vagyok vegetáriánus. Ehhez képest még mindig utálom a mákot, a sóskát és a zöldborsót. Ez nem helyes. Megszerettem viszont egy csomó olyan dolgot ételt, amelyekről régen még azt gondoltam, hogy képtelenség megenni. Például a padlizsánt.
7. Egyszer szeretnék majd ültetni egy fát. Egy sajátot. Különlegesebb dolog ez, mint amilyennek elsőre tűnik... Mindig lenyűgöztek az olyan történetek, amelyekben valaki fát ültetett fiatalkorában és ötven év múlva ugyanaz a fa alól söprögette a leveleket.

Úgy látom, lassan már mindenki sorra került / kerül. Én erre gurítom tovább: Verához, Brigihez, Norcihoz és Dulminához.

VKF! XX. - Kókuszos sütőtökkrémleves karamellizált dióval

A huszadik (bár számora még első) VKF-re - idő és avokádó híján - az eredetileg tervezett fokhagymás avokádóleves helyett egy édes sütőtöklevest pályázok. Sütőtöknek ugyanis egyáltalán nem vagyok híján. Mivel a tök nem csak finom, de remek őszi dísztárgyként is funkcionál, ezért az utóbbi hónapban minden a szemem elő kerülő formásabb sütőtök beugrott a kosaramba. Így lassan ellepték a konyhapolcot és a konyhaasztalt a különböző méretű, formájú és színű tökök - éppen ideje volt egyet feláldozni közülük.
A dió és a sütőtök párosításával török desszertreceptekben szoktam találkozni, a kókuszos sütőtökleves ötlete pedig thai recepteken keresztül csordogált be a konyhánkba. A hármat összegyúrva, fahéjjal és gyömbérrel fűszerezve igazi, hideg estékre való finomság született.

Hozzávalók 2 főre:

1/2 közepes sütőtök (nyersen kb. 1 kg)
1 konzerv kókusztej (17-19%-os zsírtartalmút használtam, 400ml)
1 - 1 1/2 ek sötétbarna nádcukor
1 kk só
fahéj, gyömbér
A karamellizált dióhoz: egy kis marék dió és 1 ek sötétbarna nádcukor

1. 190 fokon megsütjük a tököt. Amikor illatos és narancssárga, kivesszük. Akár egy órán keresztül is sülhet.
2. Ha egy kicsit kihűlt, lehúzzuk a héját, és darabokra vágva lábosba tesszük. Ráöntjük a kókusztejet, beletesszük a cukrot, és forrásig főzzük. Forrás után sózzuk.
3. Lehúzzuk a gázról, megvárjuk amíg kicsit lehűl és botmixerrel pépesítjük.
4. Ízlés szerint fahéjjal és gyömbérrel fűszerezzük. (Kóstolgatjuk.)
5. Visszatesszük a gázra és még egyszer összeforraljuk. Ha nagyon besűrűsödik kicsi vízzel hígíthatjuk.

Közben amikor ráérünk, diót karamellizálunk: egy teflonserpenyőben olaj nélkül megpirítjuk a diót. Ha illatos lesz és kifényesedik, adjunk hozzá néhány (négy-öt) evőkanál vizet és egy evőkanál cukrot. Kevergessük folyamatosan, várjuk meg amíg elforr az összes víz, közben néha forgassuk is meg a diókat. (Vigyázzunk, hogy ne kapjon oda, ha szükséges, néha emeljük fel a serpenyőt. Jó minőségű teflonserpenyőt használjunk , mert nagyon könnyen odaég.) Persze könnyen lehet, hogy nem így szokás karamellizálni, de nálunk ez a módszer eddig mindenre bevált.

Zsemlemorzsás tagliatelle szárított paradicsommal és olajbogyóval

A kedvenc mediterrán szakácskönyvem* szerint az olasz konyha mindig is használt kenyérmorzsát tésztaételekhez, tulajdonképpen körülbelül ott, ahol általában parmezánt szoktak használni. Kicsit tartottam ennek a kipróbálásától, de miután a tagliatellék napról napra egyre türelmetlenebbül dörömböltek a doboz falán, úgy gondoltam ideje lenne megszórni őket a szekrényben árválkodó zsemlemorzsával. (Ő már régóta nem dörömböl. Beletörődött a sorsába, hogy a szekrény sötét mélyén húzza ki a nyugdíjig. Szerencsére végül nem így történt.)
Tehát megtörtént a morzsapróba és az eredménnyel nagyon elégedett vagyok. Úgy döntöttem, hogy semmi sem illik úgy a tésztaételekhez, mint a ropogós fokhagymás morzsa. Legközelebb megpróbálom házi kenyérmorzsával.
Íme a recept:

Hozzávalók 2 főre:

8-9 gombolyag tagliatelle
4 evőkanál olívaolaj
2 nagy gerezd apróra vágott fokhagyma
2 púpos evőkanál zsemlemorzsa
5-6 szárított paradicsom, szeletekre vágva
fekete olívabogyó
só, bors ízlés szerint

1. Megfőzzük a tagliatellét.
2. Egy teflonserpenyőben 2 evőkanál olajat felforrósítunk és a zsemlemorzsát illatosra pirítjuk rajta. Kicsit barnuljon meg. Félretesszük.
3. Olajon egy-két perc alatt megpirítjuk a fokhagymát. Kicsit sütögetjük rajta az aszalt paradicsomcsíkokat és a morzsát. (Én ezt a kettőt külön csináltam, de csak hogy jobban mutasson a képen... Sokkal finomabb úgy, ha az egészet összeborítjuk és együtt sütögetjük amíg összemelegednek.)
4. A tésztát meglocsoljuk olívaolajjal, összekeverjük a paradicsomokkal és a morzsával. Olajbogyókat teszünk hozzá. Ízlés szerint borsozzuk.

* Donna Klein, The mediterranean vegan kitchen. Nagyon hiányoznak belőle a képek, de egy igazi remekmű. Több mint 200 oldal sűrűn szedve ínycsiklandó receptekkel, és ami vegán receptek esetén igazán kivételes: a kötetben egyetlenszer sem hangzik el a tofu vagy a szója szó. Semmifajta hús-, tej- és sajtpótlót nem használ. Nálam alapmű.