Akkor mit esztek?

Szakácskönyvek

2008-12-01T15:42:00.018+01:00

Van még egy Sajtkukac-kérdésem. Sajnos (vagy nem sajnos) nem igazán vannak szakácskönyveim. Évekig leginkább saját kútfőből sütöttem-főztem, ennek nem egyszer meg is lett az eredménye, kőkeményre sült kenyerek és kukába borított szószok jelezték utamat a szakácsművészet sötét rengetegében. Az első szakácskönyvem természetesen a Donald kacsa szakácskönyve volt, gondolatban végigfőztem az egészet, gyakorlatban csak a Napsugár-tányérkákig jutottam, de még azt is sikerült elrontani. (Vagy rossz volt a recept. Amit kétlek.) Buzgón győzködtem magamat és a családot arról, hogy nekem ízlik. Most már bevallhatom: nem ízlett, rossz volt, nem akarok többet napsugár-tányérkákat enni. Ez egyébként egy sárgarépás-narancsos saláta volt emlékeim szerint, ha valakinek kéznél van a könyv, javítson ki, ha tévedek.
Aztán eltelt közel húsz év, visszanyertem a bizodalmamat a szakácskönyvekben és újra próbálkoztam. A kedvencek között egyetlen van csak, amelyet már több éve birtoklok, a többi csak a legutóbbi hónapokban került a háztartásba. Talán meglepő, hogy az öt könyvből csak egy vegán: jó konyhai partizánként a szakácskönyveket inkább csak ötletgyűjtésre szoktam használni.

1. Donna Klein: The Mediterranean Vegan Kitchen. A legkedvencebb. Ő a régi könyv. Nem mellesleg az első könyvem, amelybe beleírtam, ráadásul tollal.
Könnyen elkészíthető mediterrán vegán ételek nagyon komoly gyűjteménye, több mint háromszáz receptet tartalmaz, nagyrészt átfedések és variációk nélkül. Egyáltalán nem használ hús- és tejpótlót. Rengeteg kedvenc került ki belőle. Ízelítőnek: vadgombás puliszka fűszeres paradicsommártással, boros-vadgombás tészta, rusztikus almatorta, szilvatorta, szegény ember pestoja. Nem utolsósorban innen jött a nagysikerű tésztára-morzsát ötlet.
Pozitív: Szinte minden.
Negatív: Sok fehér lisztet használ, ezt cserélni szoktam teljes kiőrlésűre. Az én ízlésemnek túl édesek a desszertek. Valamint sajnos nincsenek benne képek, emiatt viszonylag olcsó kötet, de az ember nem kap valami könnyen kedvet az ételekhez.

2. Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus ételek. Nem vagyok egy élvegetáriánus, például bevallom, egy fia krisnás ételt nem ismertem egészen addig, amíg bele nem néztem ebbe a könyvbe. Találtam benne néhány kedvencet (pl. paradicsomos "omlett"), és néhány kedvencesélyest (pl. töltike, levesek). Ghí helyett olívaolajat használok, a tejtermékeket kitrükközöm.
Pozitív: Érthető receptek szép képekkel. Új ízek, új ötletek. Sok paradicsom. Sok tápláló saláta. Kenyérfélék, lepények amíg a szem ellát. Finom, fűszeres szószok.
Negatív: Ha a tejtermékeket szkippelem, akkor semmi. Talán a desszertek egy kicsit idegenek. Valamint talán nem a legautentikusabbak a receptek - mindenesetre finomak, még ha igazából nem is hinggel és ghível készül is a világkonyha minden egyes receptje.

3. Vegetáriánus ételek. Öt földrész hatszáz receptje. Furcsa kicsi könyv. Tésztás-rizses társa annyira megtetszett a szüleim könyvespolcán, hogy egy napot sem várhattam és még vasárnap este elzarándokoltam érte a boltba - természetesen a vegetáriánus sem maradhatott ott.
Pozitív: Ami eszembe jut, általában benne van. Szép képek. A vegán receptek külön jelölve vannak.
Negatív nincs. (De van. Nem lehet kinyitva letenni, becsukódik. Semmi sem tökéletes.)

4. A nagy Alexandra-akció keretein belül természetesen én is beszereztem Paul Gayler Vegetáriánus ételek című kötetét, mellyel szemben a fő kifogásom, hogy borzasztóan rossz szaga van. Ez szakácskönyv minőségében nem igazán befolyásolja, de emiatt nem igazán szeretem forgatni. Feltételezem, hogy enyvvel ragasztották, ami vegetáriánus szakácskönyv lévén, khm, khm.
Pozitív: Szép, kedvcsináló képek, könnyen elkészíthető, finom ételek a világ minden tájáról. Tehát jó könyv.
Negatív: Elég sok tojást és tejet használ. A receptek néha elég nehezen vegánosíthatók, bár ez nem igazán róható fel negatívumként, mivel nem vegán könyvről van szó. Rossz szagú. Ez van.

5. Tészta és rizs. Öt földrész hatszáz receptje. Kilóg a sorból, nem hogy nem vegán, de még csak nem is vegetáriánus. Ennek ellenére nagyon szeretem, tele van jó ötletekkel, új ízpárosításokkal.
Pozitív: jó könyv. A legjobb bizonyíték amellett, hogy igenis lehet csak és kizárólag tésztán élni.
Negatív: nem ítélkezem, nem vegetáriánus, de nem is annak szánták.

Szeretném beszerezni a későbbiekben: Veganomicon, Vegan with a Vengeance, Vegan Italiano, Fresh, Everyday Raw - és persze Eszter és Dolce Vita könyvét mindenképpen.
Így az összefoglaló végére addig-addig forgattam a szakácskönyveket, amíg borzasztóan megéheztem: vadgombás tészta lesz ma a vacsora... Vagy almatorta. Vagy, vagy, vagy...
Gurítom: kíváncsi lennék, miből főz Siccike, Dolce Vita, Starfokker és Grenadine. Akinél már volt, dobja tovább vagy vissza vagy el.

Málna - ginzeng tea, Darvilles of Windsor

2008-11-30T19:49:00.006+01:00

Mivel az étcsokoládé és az alma mellett a tea az, amiből a legtöbb fogy nálunk, úgy gondoltam, nyitok egy tea-rovatot. Általában a pécsi Teatárból szoktuk beszerezni az ellátmányunkat, de nemrég felfedeztem egy új forrást: a Munkácsy utcai angol csemegeboltot, ahol fantasztikus teákat találtam. (Egyébként itt veszem az aszalt paradicsomot is. És szintén Pécs.)
A Taylors of Harrogate-féle skót reggeli tea mellett a málnás-ginzenges gyümölcstea lett a kedvencem a Darvilles of Windsortól. A névválasztás talán túlzás volt, mivel az összetevők szerint éppen ginzengből és málnából tartalmazza a legkevesebbet: 0.5 százalékot mindkettőből, ami éppen annak a bizonyos halott és a csók esetnek felel meg. Ez nem változtat azon, hogy elég finom ahhoz, hogy az egyik kedvenc teám legyen - és nem utolsósorban: a csomagolása éppen az a szép, ízléses, piros-fehér-málnás fajta, amilyennel engem mindig nagyon könnyű megvásárolni, még akkor is ha csak száraz szalma lenne a filterekben... De szerencsére nem az van benne.

Update: Sajnos kommentben érkezett a hír, hogy a csemegebolt megszűnik. Sikerült rávennem állandó konyhai tettestársamat, hogy ugorjon be az üzletbe, ha arra jár, a következő információkkal tért vissza: A bolt januárban valóban bezár. Interneten keresztül lesz lehetőség vásárolni, a webbolt már most is él, méghozzá itt. A későbbiekben várható egy pécsi rendelésfelvételi hely, valószínűleg ott majd át is lehet venni a rendelt árut. Ez nem reklám volt, csak szeretem a boltot.

Kedvenc bableves

2008-11-20T22:09:00.009+01:00

Becsszóra van benne bab. Ott van lent az alján egy csomó finom vörösbab, csak nem látszik. (Biztos mert ők is azt csinálják, amit a tonhalak a Nemo nyomában-ban, és mind együtt úsznak lefelé.)
Általában nem vagyok híve a zöldségek szétfőzésének, de ez a leves tényleg annál finomabb, minél tovább fő.

Hozzávalók 2 főre
kb. 8 dl víz
1 ek bio zöldséglevespor
(vagy persze inkább friss, házi zöldségleves...)
1/4 közepes zeller
1 nagy fej vöröshagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
1 nagy sárgarépa
1 kisebb petrezselyemgyökér (feleannyi mint amennyi répa)
1 vörösbabkonzerv (kidney)
1 dl tejszín (szója vagy zab)
frissen őrölt feketebors
3-4 babérlevél
ízlés szerint só

1. A bab, a tejszín és a bors kivételével mindent felteszünk főni egy közepes lábasban.
2. 3/4 - 1 óra múlva beletesszük az átmosott, alaposan megtisztított babkonzervet.
3. Legfeljebb még 10-15 percig főzzük.
4. Egy kis tálban összekeverjük a tejszínt a borssal, majd apránként hozzáadagolunk egy merőkanálnyit a forró levesből és simára keverjük. Beleborítjuk a levesbe, még egyszer összemelegítjük. (Ízlés szerint sózzuk.)
5. Pirított barna kenyérrel fogyasztjuk.

A negyedik pontban egyébként egyáltalán nem vagyok biztos, lehet, hogy már csak megszokásból kevergetem simára a tejszínt a meleg levessel. Sajnos fogalmam sincs, hogy a növényi fehérje is becsomósodik-e ha közvetlenül beleöntjük a levesbe, még sose mertem letesztelni, nehogy a legvégén rontsam el. Ha erre jár valaki, aki tudja, árulja el legyen szíves, és akkor a továbbiakban nem kevergetek feleslegesen.

Tofus-sütőtökös nyárs

2008-11-10T00:36:00.013+01:00

Még mindig sütőtökszezon van. A blogra szánt recepteim nagy része sütőtökös, ennek fő és nyilvánvaló oka az idén kitört sütőtökmániám. Másik oka az, hogy mostanában leginkább csak sötétedés után van időm főzni és fotózni. Bár ételt leginkább napfényben érdemes fényképezni, a sütőtök viszonylag jól mutat mesterséges fényben is*. Mert szép színes. Színes és finom és vidám és szeretjük.
Ez a nyárs valójában nem más mint a konyhában árválkodó egyszemélyes adagok összemergálása valami ehetővé: leginkább a hűtőben árválkodó fél sütőtöknek és a maradék bolti rozskenyérnek a házasságából született. Tehát sütőtökös-hagymás-rozskenyeres-tofus nyárs fokhagymás szójajoghurttal. Recept:

Hozzávalók egy főre
1/4 csomag kockára vágott tofu
ugyanennyi (vagy akár több) felkockázott sütőtök (nagy kockákra vágjuk, mert elég nehéz nyársra fűzni)
fél fej vöröshagyma nagyobb szeletekre vágva
egy vastag szelet kenyér kockákra vágva
1/4 fej közepes vöröshagyma apróra vágva
két gerezd apróra vágott fokhagyma
+ még egy gerezd ugyanígy
mustár, szójaszósz, só, bors, rozmaring
2 ek olívaolaj

1. Ha fanyársat használunk, áztassuk be vízbe.
2. A tofut egy alkalmas edényben (én egy egyszerű mélytányért szoktam használni) pácoljuk szójaszósz és mustár keverékébe, szórjuk bele az egy gerezd felaprózott fokhagymát. Borsozzuk meg és tegyük félre, minél tovább annál jobb.
3. Egy evőkanál olajat forrósítsunk fel, futtassuk meg rajta az apróra vágott hagymát és a két gerezd aprított fokhagymát. Egy-két perc múlva borítsuk bele a sütőtököt, kicsit pirítsuk meg, öntsünk hozzá egy kicsi vizet, rozmaringgal fűszerezzük és fedő alatt pároljuk kb. 10 percig.
4. A kenyérkockákat egy kis tálban forgassuk össze olajjal és fokhagymával.
5. Húzzunk rá mindent a nyársra. (Kenyér, tök, tofu, hagyma.) Kicsit borsozzuk meg és a sütő grillfokozatán 200 fokon süssük meg. Háromszor-négyszer forgassuk meg sülés közben. (Nálunk kb. 20-30 percig sült.)
6. Ha elkészült, fogyasszuk fokhagymás szósszal. Például ilyennel:

Szósz:
Egy kis csésze szójajoghurthoz keverjünk apróra vágott fokhagymát, vöröshagymát, sózzuk, borsozzuk. (A tetejét snidlinggel szórtam meg.)

* A mellékelt képet megtekintve meggyőződhetünk ennek ellenkezőjéről. Tehát az eredeti mondat újraértelmezése: "... a sütőtök, ha jól nem is, de nem mutat olyan borzalmasan mesterséges fényben mint például... Mint például a teljes kiőrlésű spagetti."
És ha már itt tartunk. Muszáj elmondanom a legújabb kínviccemet:
A padlizsán és a sütőtök beszélget. Megkérdezi a padlizsán: "Sütőtök! Nektek van otthon sütőtök?"
(Elnézést kérek.)

Hét dolog, amit...

2008-11-03T22:19:00.009+01:00

Grenadine kért meg egy sziporkázó bejegyzésben, hogy meséljek el én is hét olyan dolgot magamról, amiről még nem írtam itt. Mivel még egészen kicsi blog vagyok, szerencsére tulajdonképpen bármit írhatok, mivel eddig talán egyáltalán nem is írtam semmi ilyesmiről.
Mit mondjak, mit is mondjak...?

1. Újdonsült gasztromániám mellett gyógyíthatatlan illatmániás is vagyok. Mindent megszagolok. Nemcsak parfümöket vagyok képes a végtelenségig szaglászni, hanem régi könyveket, papírt, félbetört faleveleket, péksüteményeket, köveket, fűrészport, fakérget, mohát, festéket, krétát, radírt, fűt-fát-bogarat.
2. Szenvedélyesen fotózok és rajzolok. Szeretnék sokkal több időt szánni fotózásra mint eddig, éppen ezért ez a blog részben valamifajta fotóterápiaként funkcionál. Kötelezem magam arra, hogy fényképezzek. Csak akkor kerül fel ide recept, ha van hozzá olyan fotóm, amellyel körülbelül elégedett vagyok. (Teljesen persze soha nem leszek elégedett.)
3. Ettem már egészen furcsa dolgokat, pl. agyagot. Vagy inkább ittam, vízben oldva, egészen pontosan kaolint. A kedves franciatanárnőm kínált meg vele, és egyáltalán nem volt rossz. A Muzzy in Gondoland című angoltanító rajzfilmsorozat hatására kisiskolás koromban alumíniumlemezt és vascsövet is rágcsáltam. Mindenki legnagyobb szerencséjére végül felnőttem.
4. Nem szeretem a tárgyakat magam körül, inkább csak használati tárgyakat szeretek birtokolni. Nem igazán vannak dísztárgyaim. ~~Ezért hát egy barlangban lakom, és az egyetlen tányéromat a párnám alatt tartom.~~
5. Következő életemben elefánt szeretnék lenni, mert az elefánt nagy, erős és bölcs növényevő.
6. Körülbelül 5 éve vagyok vegetáriánus. Ehhez képest még mindig utálom a mákot, a sóskát és a zöldborsót. Ez nem helyes. Megszerettem viszont egy csomó olyan ~~dolgot~~ ételt, amelyekről régen még azt gondoltam, hogy képtelenség megenni. Például a padlizsánt.
7. Egyszer szeretnék majd ültetni egy fát. Egy sajátot. Különlegesebb dolog ez, mint amilyennek elsőre tűnik... Mindig lenyűgöztek az olyan történetek, amelyekben valaki fát ültetett fiatalkorában és ötven év múlva ugyanaz a fa alól söprögette a leveleket.

Úgy látom, lassan már mindenki sorra került / kerül. Én erre gurítom tovább: Verához, Brigihez, Norcihoz és Dulminához.

VKF! XX. - Kókuszos sütőtökkrémleves karamellizált dióval

2008-11-02T18:46:00.014+01:00

A huszadik (bár számora még első) VKF-re - idő és avokádó híján - az eredetileg tervezett fokhagymás avokádóleves helyett egy édes sütőtöklevest pályázok. Sütőtöknek ugyanis egyáltalán nem vagyok híján. Mivel a tök nem csak finom, de remek őszi dísztárgyként is funkcionál, ezért az utóbbi hónapban minden a szemem elő kerülő formásabb sütőtök beugrott a kosaramba. Így lassan ellepték a konyhapolcot és a konyhaasztalt a különböző méretű, formájú és színű tökök - éppen ideje volt egyet feláldozni közülük.
A dió és a sütőtök párosításával török desszertreceptekben szoktam találkozni, a kókuszos sütőtökleves ötlete pedig thai recepteken keresztül csordogált be a konyhánkba. A hármat összegyúrva, fahéjjal és gyömbérrel fűszerezve igazi, hideg estékre való finomság született.

Hozzávalók 2 főre:

1/2 közepes sütőtök (nyersen kb. 1 kg)
1 konzerv kókusztej (17-19%-os zsírtartalmút használtam, 400ml)
1 - 1 1/2 ek sötétbarna nádcukor
1 kk só
fahéj, gyömbér
A karamellizált dióhoz: egy kis marék dió és 1 ek sötétbarna nádcukor

1. 190 fokon megsütjük a tököt. Amikor illatos és narancssárga, kivesszük. Akár egy órán keresztül is sülhet.
2. Ha egy kicsit kihűlt, lehúzzuk a héját, és darabokra vágva lábosba tesszük. Ráöntjük a kókusztejet, beletesszük a cukrot, és forrásig főzzük. Forrás után sózzuk.
3. Lehúzzuk a gázról, megvárjuk amíg kicsit lehűl és botmixerrel pépesítjük.
4. Ízlés szerint fahéjjal és gyömbérrel fűszerezzük. (Kóstolgatjuk.)
5. Visszatesszük a gázra és még egyszer összeforraljuk. Ha nagyon besűrűsödik kicsi vízzel hígíthatjuk.

Közben amikor ráérünk, diót karamellizálunk: egy teflonserpenyőben olaj nélkül megpirítjuk a diót. Ha illatos lesz és kifényesedik, adjunk hozzá néhány (négy-öt) evőkanál vizet és egy evőkanál cukrot. Kevergessük folyamatosan, várjuk meg amíg elforr az összes víz, közben néha forgassuk is meg a diókat. (Vigyázzunk, hogy ne kapjon oda, ha szükséges, néha emeljük fel a serpenyőt. Jó minőségű teflonserpenyőt használjunk , mert nagyon könnyen odaég.) Persze könnyen lehet, hogy nem így szokás karamellizálni, de nálunk ez a módszer eddig mindenre bevált.

Zsemlemorzsás tagliatelle szárított paradicsommal és olajbogyóval

2008-10-26T16:34:00.009+01:00

A kedvenc mediterrán szakácskönyvem* szerint az olasz konyha mindig is használt kenyérmorzsát tésztaételekhez, tulajdonképpen körülbelül ott, ahol általában parmezánt szoktak használni. Kicsit tartottam ennek a kipróbálásától, de miután a tagliatellék napról napra egyre türelmetlenebbül dörömböltek a doboz falán, úgy gondoltam ideje lenne megszórni őket a szekrényben árválkodó zsemlemorzsával. (Ő már régóta nem dörömböl. Beletörődött a sorsába, hogy a szekrény sötét mélyén húzza ki a nyugdíjig. Szerencsére végül nem így történt.)
Tehát megtörtént a morzsapróba és az eredménnyel nagyon elégedett vagyok. Úgy döntöttem, hogy semmi sem illik úgy a tésztaételekhez, mint a ropogós fokhagymás morzsa. Legközelebb megpróbálom házi kenyérmorzsával.
Íme a recept:

Hozzávalók 2 főre:

8-9 gombolyag tagliatelle
4 evőkanál olívaolaj
2 nagy gerezd apróra vágott fokhagyma
2 púpos evőkanál zsemlemorzsa
5-6 szárított paradicsom, szeletekre vágva
fekete olívabogyó
só, bors ízlés szerint

1. Megfőzzük a tagliatellét.
2. Egy teflonserpenyőben 2 evőkanál olajat felforrósítunk és a zsemlemorzsát illatosra pirítjuk rajta. Kicsit barnuljon meg. Félretesszük.
3. Olajon egy-két perc alatt megpirítjuk a fokhagymát. Kicsit sütögetjük rajta az aszalt paradicsomcsíkokat és a morzsát. (Én ezt a kettőt külön csináltam, de csak hogy jobban mutasson a képen... Sokkal finomabb úgy, ha az egészet összeborítjuk és együtt sütögetjük amíg összemelegednek.)
4. A tésztát meglocsoljuk olívaolajjal, összekeverjük a paradicsomokkal és a morzsával. Olajbogyókat teszünk hozzá. Ízlés szerint borsozzuk.

* Donna Klein, The mediterranean vegan kitchen. Nagyon hiányoznak belőle a képek, de egy igazi remekmű. Több mint 200 oldal sűrűn szedve ínycsiklandó receptekkel, és ami vegán receptek esetén igazán kivételes: a kötetben egyetlenszer sem hangzik el a tofu vagy a szója szó. Semmifajta hús-, tej- és sajtpótlót nem használ. Nálam alapmű.

Burgonyás pogácsa

2008-10-23T19:38:00.034+02:00

Hosszú szünet után egy régi kedvenc: gyerekkorunk krumplis pogácsáját próbáltam reprodukálni.
Elkészítésében akaratlanul is a "tartalomhoz a formát" elv érvényesült: a beltartalomhoz tökéletes krumpli alak társul, mely így híven tükrözi őburgonysága krumplis mivoltát. Formailag tehát még sokat kell dolgozni rajta, de ízben tökéletes lett.
Ana csodapogácsa-receptjéből indultam ki, de végül persze szinte mindent máshogy csináltam. Tojástalanítottam, tönkölyösítettem.
Nem tudom le merjem-e írni vagy nagy szentségtörést követek el: szarvasgombás vagy sima olívaolajba tunkolva és fekete olajbogyóval körítve egészen addiktív. Ebédre bableveshez is tökéletes volt. Íme a recept:

Hozzávalók:

kb. 60 dkg tönköly rétesliszt (először fél kg, majd pótolgatva a többi)
kevés teljes kiőrlésű liszt
40-45 dkg sós vízben főtt burgonya
1 tk cukor (fruktóz)
2 dl tej (szójatej)
2 dl joghurt (szója)
1 csomag porélesztő
1 tk sütőpor
3-4 tk só
1 ek őrölt lenmag + fél dl langyos víz
1 ek margarin vagy olaj (legközelebb több megy bele)

1. Sós vízben megfőzzük a burgonyát. Ha kicsit kihűlt, meghámozzuk és villával összetörjük.
2. Az őrölt lenmagot egy kicsi langyos vízzel összekeverjük és félretesszük.
3. Az összetört burgonyát és a lisztet egy tálba öntjük, beleszórjuk a cukrot, az élesztőport és a sütőport. Margarinnal vagy olajjal kicsit összedolgozzuk, majd megsózzuk.
4. Elkezdjük hozzáadni a folyékony összetevőket. Először a lenmagos-vizes keveréket, majd apránként a joghurtot és a tejet, annyit, amennyit felvesz a tészta.
5. Közben dagasztjuk, dagasztjuk, dagasztjuk, amíg szépen el nem válik az edény falától. Ha túl nedves lenne a tészta, egy kicsi lisztet adunk hozzá. (Teljes kiőrlésűt érdemes, mert jobban szívja a vizet.)
Letakarva félretesszük kelni fél órára.
6. Most jön a trükkös rész. A tészta szépen megkelt. Lisztezett felületen kinyújtjuk, majd pedig háromba hajtjuk. Nekem nagy rejtély volt, hogy mit jelent a pogácsatésztát háromba hajtani, ezen a linken meg lehet nézni.
Hajtás után 10-15 percet kelesztjük. Majd megint nyújtjuk, hajtjuk. Megint 10 perc pihenés. Majd még egyszer nyújt-hajt és még tíz perc. (Tehát legalább háromszor kell hajtogatni.)
7. Ezután már csak pogácsa magasságúra nyújtuk ki. Éles késsel rácsokat vágunk a tetejére és kiszaggatjuk a pogácsákat.
8. 200 fokra előmelegített sütőben megsütjük. Nálunk 45 perc alatt sült meg.

Amin legközelebb változtatnék:
Olajból, margarinból jóval több is mehet bele, így kicsit kenyérszerű lett.
Legközelebb kicsi darabokra vágott aszalt paradicsom is megy bele.

Megjegyzések:
A porélesztő a lusták titkos fegyvere. A szorgalmasak és bátrak friss élesztővel dolgoznak.
Az őrölt lenmag amellett hogy finom és jót tesz az Ön kedves szervezetének, tojáspótlóként funkcionál.

Mentás bulgur zöldségekkel (tabouleh)

2008-10-12T17:07:00.090+02:00

Mulatságosan sokszínű konyhánk által ajánlott következő fogás a zöldséges rizs után a zöldséges bulgur, mely kinézetre zavaróan hasonló őt megelőző társához. A bulgur nem más, mint durumbúzatöret, a kuszkusz unokatestvére. Engem gyerekkorom tarhonyájára emlékeztet - lehet, hogy jobb, ha senki sem tudja meg, miféle menzás tarhonyát ettem én akkoriban.
A menta, bár merészen hangozhat, tökéletessé teszi az ételt.

Hozzávalók 2 főre

125 g bulgur (kb. 3/4 cup)
víz (kb. annyi mint amennyi a bulgur)
1 1/2 nagy szem paradicsom vagy 2 kisebb, felkockázva
egy kis marék kockára vágott kígyóuborka
egy kis marék felkarikázott póréhagyma
fél teáskanál só

Az öntethez (vagy keverőszósz, pác, nem tudom mi a neve)
2 evőkanál extra szűz olívaolaj
2 evőkanál citromlé (frissen facsart vagy 100%-os)
2 evőkanál apróra vágott petrezselyemzöld
1 gerezd aprított vagy összenyomott fokhagyma
3/4 evőkanál aprított menta

1. A vizet felforraljuk. Amint felforrt, megsózzuk és levesszük a gázról. Hozzáöntjük a bulgurt, egyszer megkeverjük és félretesszük. Kb. negyed óra alatt a vizet magába szívja.
Ekkor ellenőrizzük, ha túl keménynek ítéljük, kis vizet öntünk hozzá és alacsony lángon nagyon kicsit megpároljuk. (Nálunk erre most szükség volt, így akár már az elején is lehet kicsit több vízzel kísérletezni.)
2. Elkészítjük az öntetet: az öntet összes hozzávalóját simára keverjük egy kis tálban.
3. Ha a bulgur megpuhult, óvatosan hozzákeverjük az öntetet. Állni hagyjuk legalább 2 órán keresztül, de akár egy napig is.
4. Fogyasztás előtt a zöldséget frissen felkockázva keverjük hozzá. Hidegen és langyosan is fogyasztható.

Friss mentalevél helyett szárított került bele, mégpedig teafilterből kiszabadítva. A célra ugyanúgy megfelel mint a zacskós, fűszerként forgalmazott menta. Azért a frisset ugyan nem pótolja, de így is nagyon finom lett.

Az étel a már említett, furcsa, titokzatos, Vegetáriánus ételek című szakácskönyvből származik, ott Tabouleh néven található meg. Elkészítésében eltértünk az ott írtaktól, de a hozzávalók kb. ugyanazok.

Színes rizs

2008-10-09T17:07:00.011+02:00

Nem lesz recept. Csak kép és mese. Mivel a színes rizsnek nincs igazán receptje nálunk: alapja egy-egy adag barna rizs, ezt keverjük össze bármivel. A képen láthatót éppen egyszerű pirított thai wokzöldséggel és pirított tofuval, de készülhet bármiből. Rengetegszer készítjük, hol így, hol úgy.
Mehet bele: darabolt friss zöldség, zacskós wokzöldség, kukorica, gomba stb. Fűszerezhetjük: curryvel, petrezselyemmel, semmivel, borssal, sok mindennel. A világ legegyszerűbb ételeinek egyike.
Na jó, legyen mégis recept:

Hozzávalók:

barna rizs
aprított zöldség
kockára vágott tofu
só, bors, szójaszósz, egyéb ízlés szerint

1. Rizst főzünk. Barnát.
2. Thai zöldséget pirítunk, szójaszósszal ízesítjük.
3. Tofut pirítunk. (Ennek lesz majd egy saját, különbejáratú poszt.)
4. Mindent összekeverünk. Megesszük.

Penne all'Arrabbiata

2008-09-11T16:56:00.080+02:00

A becsapós név ellenére az Arrabbiata Pennének semmi köze nincs az arab világhoz: tősgyökeres olasz étel. Az arrabbiata olaszul mérgest jelent. Az én arrabbiatám néha kifejezetten mérges szokott lenni, a csípősséggel érdemes kísérletezgetni. A receptben írt mennyiségekkel kellemesen erős, ízes szószt kapunk.

Hozzávalók 2 főre

2 adag teljes kiőrlésű pennetészta (nálunk ez kb 200 g, szárazon)
1/2 paradicsomkonzerv (egész vagy darabolt)
2 evőkanál olívaolaj (extra szűz)
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál chilipaprika (por vagy zúzott friss)
100%-os paradicsomszósz
1 evőkanál friss bazsalikom
só, bors, rozmaring ízlés szerint

1. Vizet forralunk, ha felforrt, sózzuk (1-2 tk.). A tésztát beledobjuk. Al dentére főzzük, teljes kiőrlésű tésztánál ez nem több mint 10 perc. Kóstolgassuk! Éppen mielőtt megfelelőnek nyilvánítanánk, le is lehet venni és leönteni róla a vizet, pont jól meg fogja szívni magát.
2. Felaprítjuk a fokhagymát. Ha egész paradicsomunk van, feldaraboljuk.
3. Közepes hőfokon felforrósítjuk az olívaolajat, majd rádobjuk a fokhagymát. Egy percig pirítjuk.
4. Ráöntjük a felkockázott paradicsomot, beleszórjuk a chilit. Ha szükséges, sózzuk, borsozzuk. Én nem sózom, de őrlök bele egy kis borsot és szórok rozmaringot.
5. Kb. 10 percig főzzük, ha nagyon besűrüsödik, paradicsomszósszal hígítjuk.
6. Levesszük a gázról és beleszórjuk az 1 evőkanál bazsalikomot, elkeverjük.
7. Ha ügyesek voltunk, éppen ennyi idő alatt el is készült a tészta, összekeverjük a szósszal, melegen fogyasztjuk.

Paradicsomból általában mindenhez konzervet használok (jó minőségű, olasz), összehasonlíthatatlanul finomabb a felpumpált, fakópiros húsú, "friss" paradicsomoknál. Persze ha valakinek van hozzáférése friss, finom lucullus paradicsomhoz (hosszúkás), ne habozzon használni. (Hámozás: lobogó vízbe egy-két pillanatra bedobni, kiszedni, lehúzni a héját.)

A bazsalikomot mindenképpen a legvégén szabad csak beleszórni: nem igazán szabad főzni, mert elillan az íze. Én fagyasztottat használtam, mert képtelen vagyok életben tartani a cserepes fűszernövényeket, de friss lenne az igazi. Szárítottal nem ajánlom.

Én chilit használok, de a receptek általában sima erőspaprikát írnak.

Sok receptben láttam már, de tudomásom szerint nem kell bele vöröshagyma.

Általában a paradicsomot sokáig (20-30 percig) főzik, sűrítik, de én így tízpercesen jobban szeretem, frissebb ízű marad és miért is kellene szétfőzni a finom paradicsomokat..? Ha tovább főzzük, több fokhagyma is kellhet bele, mert közben el fog illanni.

A paradicsom főzés közben szereti összefröcskölni az egész konyhát, hosszúkezűeknek célszerű a belső főzőlapokra tenni. Rövidkezűek pedig csak ügyesen.

Az extra szűz olívaolajat a közhiedelemmel ellentétben igenis lehet használni főzésre, sőt.

Gyors Gazpacho

2008-09-08T17:20:00.024+02:00

Hozzávalók 2 főre

20 dkg konzervparadicsom, egész vagy darabolt ( = kb. fél konzerv)
1/2 fej közepes méretű vöröshagyma
1 kicsi zöld (vagy piros) paprika
1 kis gerezd fokhagyma
3 ujjnyi szelet vastag uborka (= egy kis paradicsom méretű)
1/2 evőkanál balzsamecet vagy almaecet
1/2 evőkanál olívaolaj
2 dl jó minőségű 100%-os paradicsomlé
ízlés szerint víz (1/2 - 1 dl)
1 evőkanál citromlé
fekete bors (frissen őrölt)
ha szükséges, só

Ősi, andalúz eredetű étel, rengetegféleképpen készítik. A pépesített verzió igen elterjedt, de gyakran készül kockára vágott zöldségekből. Forró nyári napokon fogyasztandó, hidegre hűtve. (Nálunk még egyszer sem érte meg a behűtést, mert azonnal, frissen bekanalaztuk.)
Paprikából zöld kellene bele, de most csak piros volt itthon. A világ egyik legegyszerűbben elkészíthető levese, még főzni sem kell:

1. A szilárd hozzávalókat feldaraboljuk, összeöntjük a levekkel és botmixerrel pépesítjük.
2. Ízlés szerint vízzel hígítjuk.
3. Sózzuk, borsozzuk és behűtve fogyasztjuk.

(Tudom, tudom... Az összetevők között a mennyiségeken lehetett volna még csiszolni, de szerintem mindenki tudja, hogy mekkora egy kicsi paradicsom.)

Kukoricakrémleves pirított kukoricával

2008-09-07T19:20:00.019+02:00

Hozzávalók 2 főre

A krémleveshez

2 evőkanál olívaolaj
2 közepes fej vöröshagyma
1 csésze (2.36 dl) kukorica
kb. 3 csésze zöldségleves (vagy víz)
só
őrölt feketebors (frissen őrölt)
őrölt gyömbér

A pirított kukoricaszemekhez

olívaolaj
két marék kukorica
1 evőkanál vöröshagymakrém
1-2 teáskanál fokhagymakrém
1 evőkanál paradicsomszósz (elhagyható)
bors

A nyár utolsó igazán forró napján gazpachot készültem készíteni (nem főzni, mert nem kell). Uborka és paradicsom híján ezzel adós maradok, készült viszont helyette kukoricakrémleves, meleg szívvel ajánlom hidegen és melegen.

Hasonló levessel először egy ajándék szakácskönyvben találkoztam* majd egyre több gasztroblogban és receptgyűjteményben ütötte fel a fejét. Általában petrezselyemmel ízesítik, néha én is, de az általunk eddig legjobbnak ítélt variáció gyömbérrel, feketeborssal és serpenyőben pirított kukoricaszemekkel készül.

Krémleves
1. Az olajat felforrósítjuk, a hagymákat közepes hőfokon puhára pároljuk rajta. Ha zöldséglevessel készítjük, közben levest főzünk.
2. Ha megpuhult a hagyma, ráborítjuk a kukoricát. Ráöntjük a levest (vagy a vizet, ha azt használunk), felforraljuk, majd addig főzzük, amíg a kukoricák megpuhulnak. Kb. 10 perc.
3. Ízlés szerint megfűszerezzük borssal és gyömbérrel, ha szükséges, sózzuk. Én egy csipet gyömbért és 5-6 tekerés borsot teszek bele.
4. Félretesszük kicsit hűlni, majd botmixerrel pépesítjük. Ha elég kitartóak vagyunk, egészen krémszerű lesz.
5. Tálalás előtt megszórhatjuk a tetejét őrölt borssal és tegyünk bele pirított kukoricát. Ízesíthető petrezselyemmel is.

Pirított kukoricaszemek

1. A kukoricát egy serpenyőbe szórjuk, felöntjük vízzel, hogy ellepje. Ebbe megy a vöröshagymakrém, a fokhagymakrém és a paradicsomszósz.
2. Magas lángon elforraljuk alóla a vizet. Én ilyenkor még egyszer felöntöm vízzel és újra elforralom, hogy jó puha legyen a kukorica.
3. A hőt lecsavarjuk közepesre, olajat öntünk a kukorica mellé és kevergetve addig pirítjuk amíg kicsit megbarnul.
4. Borssal fűszerezhetjük.
5. Beleszórjuk a levesbe vagy elrágcsáljuk hozzá.

A levest nem szükséges tejszínnel krémesíteni, nagyon krémes-habos lesz így is. Ha mégis kellene bele, akkor a Joya szójatejszínt ajánlom, kis műanyagflakonban kapható. Ebben az esetben nem kell mixelés előtt fűszerezni. Mixelés után öntsünk bele egy kevés tejszínt, majd fűszerezzük és forraljuk fel ismét. Ha egyszer felforrt, le is lehet venni a gázról.
A zöldségleves gond nélkül elhagyható, vízzel is készíthető helyette. Ha házi zöldséglevessel készítjük, a zöldségeket szedjük ki belőle felhasználás előtt, csak a leve fog kelleni.
Kukoricából én fagyasztottat használtam, de aki csak teheti, készítse frissből.

* Noname mű kezdő vegáknak: Vegetáriánus ételek, 2001-es GABO kiadás, szerző megjelölése nélkül jelent meg (rejtély, rejtély!). Megbújik benne néhány gyöngyszem, de mivel mint a címe is mutatja nem vegán, hanem sima vegetáriánus szakácskönyv, telis-tele van tejes-tojásos ételekkel. Ez utóbbiak egy kis tapasztalattal könnyen variálhatók - vagy egyszerűen nem kell őket megfőzni.
Szakácskönyv lévén sajnos nem elnézhető hibája a könyvnek, hogy a receptekhez igencsak kritikusan kell hozzáállni, az 5 dkg lisztből készülő kenyeret pl. senki se higgye el.